| Vas István - Őszi ének |
2022-09-26 00:37:54 |
| Vas István - Őszi ének Szemem lefogja, incselkedve vélem, Egy bársonysíma, jóleső tenyér, Te vagy az, ősz, már illatodat érzem, Lehelleteddel szívemig elér, Lüktetve onnan, fürgén sok kis érben Viszi magával fűszerét a vér. Tört színed szebb ma nékem, mint a ró... |
| Éhség |
2021-03-09 10:59:27 |
| Éhség ,,És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kísértő, monda neki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Máté 4,2-4). Űzött-e már éhség szöges korbácsa a hóba derm... |
| Ökopolitika |
2019-08-07 20:54:25 |
| Egykori oktatónk, Vida Gábor békatanmeséje Ökopolitika "Egy hatalmas kondér, esővízzel töltve áll egy elhagyott táborhelyen az ottfelejtett palackos gáztűzhelyen. Néhány béka észreveszi a szúnyoglárváktól hemzsegő kitűnő élőhelyet, s beköltözik a kondérba. A ki... |
| Gutási Éva versei |
2019-04-13 19:00:28 |
| GUTÁSI ÉVA VERSEI Gutási Éva költő és írónő. Megjelent könyvei: 2004: A halál hitvese, Korana kiadó, 2010: Tépett Angyal, IMEA kiadó, 2012: Fáj... |
| Szabó Gita: Sorsomnak tenyerén |
2018-10-21 11:46:31 |
| 2016. október 21. Szabó Gita Sorsomnak tenyerén Talpam alatt megvénült az idő elfáradva ballag már mögöttem, az úton még pár szál virág kinő táncot lejt az őszi szél köröttem. Viselem az életem cipőjét bár a sarka elkopott nagyon, megkötöttem sokszor a fű... |
| Lupsánné Kovács Eta: Reménysugár |
2018-09-23 08:23:45 |
| Lupsánné Kovács Eta: Reménysugár Mindenkinek volt már ilyen kedves álma, Látogatóba jött a reménysugára Ha nem is maradt soká, csak épphogy benézett, Világossá tette az addigi sötétet. *** Felkapott a remény, hintázott velem Mint szikrázó napfény, ragyogott nekem! Kiült az arcomra mosoly formájáb... |
| Kukoricaszár |
2018-09-11 19:03:59 |
| Kukoricaszár Közeledik a tél... A táj: elhagyott csatatér, s fölötte, mint egy ottfelejtett zászló, bús rőzsefüst lebeg. Vért hullató, megvert hadakként menekülnek a rongyos fellegek. A földeken boglyába rakva áll a kukoricaszár, mint gúlába tett fegyverek, miket elhagyott a sereg. Bódás János... |
| Babrik Alexandra |
2018-08-19 08:48:35 |
| Babrik Alexandra univerzum külvilág nincs, egy saját univerzumot alkottunk magunknak. egymás tükrei vagyunk, a magunk repedéseivel. van, ami kikopik az ember életéből - te bevésődtél a szívem falába, kitörölhetetlenül. lényed kitölti szívem is, nem csak napjaim, s édes illatként ölel körül akkor is, ha nem vagy itt. én nyomokat hagyok nálad, hogy emlékezz rám... |
| Honnan jött |
2018-07-01 19:19:56 |
| Honnan jött ajtómba hívatlan e bánat? Még átlépem egyszer az üres szobákat, mint ki ottfelejtett valamit, a szemnek téveteg tüzével csöndes búcsút intek. Adam Bernard Mickiewicz... |
|
Következő