| Téves kövek között vagyok követ, Mindig szállok, mint egy örök dallam, Dalom egy halom, s rá kutya piszkít, S ordít a vonyító kórus, halkan. Szám íze ízetlen tréfa, s étek, Gyakorló egyenruhámra sár ül, Szaladnék, célba egyedül érek, S a puszta őszre őszül, s nem vénül. Bort facsar a fancsali hangoló, Oxált húrokon giccses erődök, Szűzi kéz görcsös igyekezettel, Bol... |
Következő