| Egy kislány a téren Anonymus Egy kislány áll a téren, S egy gondolat jár a fejében, Hogy van egy fiú kit imád, De nem lehet vele többé már. S ott áll a tér közepén, Körbe-körbe néz néha felfelé, Nézi a napot, mi arcát beragyogja S a könnyeket felszárítja. De hiába szárítja fel, Bánatát nem tűnteti el. Akkor meg mi értelme?! Hagy sírjon, ha ehhez van kedve. Sírhat i... |
Következő