Előző 
 Következő
|
| Ady Endre – A csatatér hőse |
2016-06-14 17:55:29 |
| Ady Endre - A csatatér hőse Ahol nekem is vagy ezerszer patakozva ömlött a vérem, Majd egyszer csak egy hős is terem Azon az ősi csatatéren. Nagy harcos lesz, sok lesz a vére, De gőgös lesz és olyan fajta, Hogy nem szégyenli a sebeit S asszony nem fog kacagni rajta. Csurgó vérét ezer asszony-száj Kacagva és habzsolva issza S ő megy sápadtan és... |
| Sötét és csend |
2015-06-24 22:58:30 |
| Sötét és csend Fáj a kórság, mely belülről emészt, S a bánat mely lassacskán felemészt. Arcomat maró könnycsepp, gördül ki szememből, S gúnydal csendül fel a szívemből. Kínzó az érzés és bilincsbe ver, Mely egy sötét és hideg meder. Kijutni lehetne, de nem t... |
| A csatatér hőse |
2011-08-15 16:01:23 |
| A CSATATÉR HŐSE Ahol nekem is vagy ezerszer patakozva ömlött a vérem, Majd egyszer csak egy hős is terem Azon az ősi csatatéren. Nagy harcos lesz, sok lesz a vére, De gőgös lesz és olyan fajta, Hogy nem szégyenli a sebeit S asszony nem fog kacagni rajta. Csurgó vérét ezer asszony-száj Kacagva és habzsolva issza S ő megy sápadtan és gőgösen, Várjá... |
| Ady Endre: A CSATATÉR HŐSE |
2011-04-26 03:26:18 |
| Ahol nekem is vagy ezerszer patakozva ömlött a vérem, Majd egyszer csak egy hős is terem Azon az ősi csatatéren. Nagy harcos lesz, sok lesz a vére, De gőgös lesz és olyan fajta, Hogy nem szégyenli a sebeit S asszony nem fog kacagni rajta. Csurgó vérét ezer asszony-száj Kacagva és habzsolva issza S ő megy sápadtan és gőgösen, Várják, de sohase néz vissza. Füvet lel asszonytal... |
| Ady Endre összes költeményei |
2011-02-06 11:42:35 |
| AZ ELSŐ ASSZONY Vörös haja messze kilángolt A fruska-nyájból. Még soha Kis, kálvinista iskola Nem láthatott ilyen csodát még: Gizella kis zsidó leány volt. Félt, idegen volt ott sokáig S ha fölzajdult a cinterem, Ő nem játszott: sétált velem, De kék szeme, buggyant-vér ajka Vén lelkemmel még ma is játszik. Tudtam, hogy számomra csodát hoz E más leány: csodát... |
| Sötét és csend |
2008-05-14 13:52:57 |
| Sötét és csend Fáj a kórság, mely belülről emészt, S a bánat mely lassacskán felemészt. Arcomat maró könnycsepp, gördül ki szememből, S gúnydal csendül fel a szívemből. Kínzó az érzés és bilincsbe ver, Mely egy sötét és hideg meder. Kijutni lehetne, de n... | |
Előző
Következő
|
|
