| Modern Én fentről nézem a harcotok barátok S hull a könnyem az arcotokba rátok Látom a sebeket, karcotokba látok Nem tudom szép életem, áldás vagy átok Megszokott szép virág, gennyedző ragyátok. Régi kezdetektől össze vagyunk láncolva S mi nevetve vigadunk felejtve s táncolva De gyermek arcunk eltűnődik, betegen s ráncolva... |
Következő