Szers András: Csendeket gyűjtök... Egészen apró csendeket gyűjtök, bútorok, házak mögött szunnyadót, elhagyott tanyát, hol érnek a fürtök, kapu előtt, padon ülő anyót. Néptelen várótermekbe járok, hallgatom a régiek szavát, s intenek felém még fehér akácok, érzem most is viráguk illatát. Egészen apró fényeket látok, a nagyok meglesznek nélkülem... s cs... |