| Fövényi Sándor A csillag, a barack meg én Hogy lehetne az esőcseppeket visszaragasztani az égre, arra a messzi kékre, ami annyiszor rám szakadt, mindig vissza, vissza, ha nem, hát utam púderpora felissza, akár a szél, a pikkelyesre vert tócsákból lábam nyomát. Már kiköptem a nyár illatát, mint egy lerágott barackma... |
Következő