| Befonta házunkat a zöld. A tavunkat alig látni. Egész erdőn kell a szemnek átalkandikálni. Befontak az évek engem. Deres, loncos iszalag. Mint a várat... Alig látom magamból is mi maradt. Üldögélek zöld lomb között. Ezüst veri homlokom. Ami volt, átvált a tájék. Elhal barát, rokonom. Az a ház is, ottan szemben üres, mint a furulya. Hull a nóta, mint a szájból... |
Következő