Előző 
 Következő
|
| Oláh Gábor versei |
2020-01-24 17:30:31 |
| OLÁH GÁBOR VERSEI Oláh Gábor (Debrecen, 1881. január 17. - Debrecen, 1942. június 23.) magyar költő, író, Költő és író volt. Versei forradalmi hangvéte... |
| Porszem vagyok |
2019-11-15 18:29:14 |
| Porszem vagyok Mint homokórába került porszem, Azt veszem észre, hogy az életem Az óra alján lassan kipereg, S ellene tennem semmit nem lehet. Isten engem is markába emelt, És e porszembe életet lehelt. De attól kezdve az idő rohan... S elfogy a homok egyszer biztosan. Fogy az idő: Egy perc... kettő... három... Hogy nem áll, azt én már is látom. De kérdezem: Mi volt... |
| Mi leszek... |
2017-07-17 16:58:55 |
| Óriás lettem porszembe rejtve, szél sodor a végtelenbe. Homok hullámzik, mint a tenger, s én szállok szélsebesen. Őszülő fejem porszem felett, kémleli a kéklő eget. Megszólal újból alvó lelkem. Hová megyek, mivé leszek? Tán, szellő lágyan simogató, napsugár életet adó. Hópihe, mely járja a táncot, szeretve öleli a karácsony. Ha elhagyom majd a földet, tavaszt hozok, v... |
| Oláh Gábor |
2017-06-06 07:26:24 |
| Oláh Gábor Az én világom Világomat én megalkottam, Nappal s csillagokkal rakottan. Mennyet is húztam sátorul rá, S beültem közepébe úrrá. Itt mindent a szemem arányit, Óriással piciny-parányit. Mindent fantáziám ecsetje Színei aranyba s vérbe festve. Itt semmiféle szokás orvén Nem parancsolhat semmi törvény. Itt kötelesség vagy a jog, Élet, halál: magam vagyok... |
| Mentovics Éva: A hópihe |
2014-01-15 12:56:44 |
| Szalai Borbála: Csattog a fagy Itt a tél, hideg tél... Csattog a fagy, csikorog, kőkeménnyé dermedtek a sárban hagyott lábnyomok! Itt a tél, hideg tél... Csattog a fagy, csikorog... |
| N.Elizabeth: Falevelek |
2013-11-14 17:11:46 |
| Falevelek Emlékké nyílt most minden tavaszi virág, mintha fordult volna velem is egy kicsit a világ... S minden virág-harmat a földnek adta magát, porszembe csókolta a széllel elhamvadt illatát... A fák ágai még reménykedve nyújtóznak a Nap fényébe, kinek test... |
| szeretettel |
2011-06-05 19:26:52 |
| Jaime Vándor TEOLÓGIA II. Adtam nekik szabad akaratot korlátok között, persze s ők tudtak vele élni teremtettek is szépséget és rendet és civilizált együttélést korlátok között, persze Megemésztették a tudás gyümölcsét korlátok között, persze gondolkodtak és fáradoztak és építet... |
| Mert csöndemben... |
2011-05-14 20:42:22 |
| Arany-Tóth Katalin : Mert csöndemben... Mert csöndemben újra s csak újra dúl a múlt: Sorsomon konok emlékek ülnek (talán mert üldözöm őket, tüntetnek, s nem menekülnek), csak nyomják rám a mázsányi súlyt, teremtve bennem - bár hinném, hogy ér... | |
Előző
Következő
|
|
