| Vers |
2018-02-23 19:10:47 |
| Pothurszky Géza Hűség Ha földgolyó lennél, én a Nap korongja, bármerre is fordulsz, fényem beragyogna. Éj sötétje lennék, ha te fénylő nappal, s lennék én az égbolt, fénylenél csillaggal... Válnék fellegekké, lennék eső cseppje, hogy áldott bő vizet hullajtsak kertedre. Csendes patak volnék, ha te vízerecske, összeforrna létünk egy közös mederben. Folya... |
| Farsangi bálon... |
2018-01-12 17:57:10 |
| Pothurszky Géza Farsangi bálon... Farsangi fals (hangok)... Nagy itt kérem a tolongás, elfogyott az álarc, nekimegyek álarc nélkül a farsangi bálnak. Vasalt ingem, csinos frakkom majd magamra öltöm, és ha erre nincsen pénzem, megteszi egy öltöny... Én leszek a bál királya, asszonyom a bál-szép, mikor csárdást ropok vele, rám várhat a bárszék... Leverték... |
| pothurszky Géza |
2017-12-09 20:31:38 |
| Pothurszky Géza Neked üzenem.. Katicámnak Öledbe dobtam sorsomat, akár egy apró rézgarast; Őrizd! Dobd el, ha mit sem ér, vagy verj belőle aranyat... Bánj vele csínján, vagy gazul, törd gerincem, ha törni kell; tipord lelkem, ha rút, s konok: vagy veszejts el, ha vesznem kell...! Ha volt vétkem, hát megbocsájtsd; vad lázban vergődik testem; Őrző Imám vagy! Tám... |
| Nekem adtad... |
2017-12-07 21:24:42 |
| Pothurszky Géza: Nekem adtad... A létezés mikéntje... Nekem adtad fáradt kezed, arcod fényét, tekinteted, életednek minden báját, rám ruháztad édes-málhád... Görnyedten kószálok vele, besimultak két kezembe, balzsamozom fáradt arcom, felriadok, s veled alszom...! Elfutott a Tavasz régen, nekem mégis itt van résen, az Ősszel már ölre megyek, hogy Tél... |
| pothurszky Géza |
2017-12-07 10:37:15 |
| Pothurszky Géza Nekem adtad... A létezés mikéntje... Nekem adtad fáradt kezed, arcod fényét, tekinteted, életednek minden báját, rám ruháztad édes-málhád... Görnyedten kószálok vele, besimultak két kezembe, balzsamozom fáradt arcom, felriadok, s veled alszom...! Elfutott a Tavasz régen, nekem mégis itt van résen, az Ősszel már ölre megyek, hogy Tél jön rám?..... |
| pothurszky Géza |
2017-12-06 11:17:00 |
| Pothurszky Géza Sikoly...! Az élet margójára... Mondd meg, hova, merre menjek, hol a létnek sincs fintora, hol sebtől sajgó húsomon nem csattan a vágy ostora...? Mondd meg, milyen erő mozgat, lábam miért botlik folyton...? Feléd húz az esztelen vágy, s mégis megtorpan egy ponton... Ólomcsizmában a létem, rohanok, de nem visz lábam, keserűség, baljós vétkem, c... |
| pothurszky Géza |
2017-12-04 10:05:20 |
| Pothurszky Géza Elégia... Hol lehetsz, mert gyáván kereslek, feldúlom érted a Napot, s nincs rá szó, miért is szeretlek... Itt létezel karnyújtásnyira, kezem a semmibe karol, s könnyeim folynak párnáimra. Maradj itt, el ne fuss hiába, ruhád szegélyét markolom, nyomj csókot homlokom ráncára. Míg érzem testednek illatát, átölel a múlt, s a jelen hajszolja csók... |
| pothurszky Géza |
2017-12-04 08:56:22 |
| Pothurszky Géza Ha elmondhatnám... Gondolatfoszlányok... Ó... ha mindent leírhatnék, mi-mindenért hullott könnyem, betelne milljó` lapja akár száz siralmas könyvnek. Ha elmondhatnám azt az éjt, mit meglopott egy kacagás, nem bírná ki a cenzúrát se betű, se a vallomás... Hol gyűrt a sors maga alá, mint hullottam szét pernyeként, még nem hordott hátán a föld... |
|
Következő