| Mintha egy láthatatlan szellem lennél, Ki a valóságban az álmaim figyelnéd. Te érzed, sóhajtásom kiáltás feléd, Látod könnyeim a fájdalom tengerén. S, mint egy angyal, máris ott teremsz, Akár egy varázslat lelkemben béke lesz. Láthatatlan szárnyaiddal cirógatsz, Hangod bársonyával lágya... |
Következő