| Mint vadállat, mely halálát sejti, A vén koldús puszták közepébe Bujdosott, és élte maradékát Ott a puszták közepén tevé le. Holttestéhez a szegénylegények Elvetődtek, néki gödröt ástak, Felköték botjára tarisznyáját, S így tüzék le a botot fejfának. Ott a fa s bokor nélkűli rónán Áll a kis domb egyszerű jelével, S te természet, elhagyottak gyáma, Vadvirágok- s fűvekkel födéd... |
Következő