| Verebek |
2020-03-20 22:02:27 |
| A leggyakoribb énekesmadarunk, de szürkesége miatt olyan szépen bele tud olvadni a környezetébe, hogy észre sem vesszük. Lehet, hogy emiatt sem tűnik fel, hogy egyre kevesebb veréb ugrándozik és csivitel a városokban. A Veréb Világnap igen, ilyen is van alkalmából futjuk... |
| Somlyó György |
2018-12-29 20:00:39 |
| SOMLYÓ GYÖRGY Somlyó György (Balatonboglár, 1920. november 28. - Budapest, 2006. május 8.) magyar költő, író, esszéíró, műfordító, a páriz... |
| Szűcs Ilona Helena |
2018-08-03 20:30:24 |
| HELENA "Ha megszeretlek kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de jól gondold meg, mert bántana ha ezután sokáig elkerülnél." Szűcs Ilona Helena... |
| Fekete István: Május |
2018-05-13 16:58:19 |
| Fekete István: Május Elmúlt már a hejehuja az erdőn. A csapongó nászrepülések vidámsága elszakadt, mint a hegedűhúr hajnaltájon. A madárszívek ablakán hűvös józansággal bepillantott a fészek gondja, az anyaság aggódása, és ha szól is a madárdal reggel vagy alkonyattal, az már nem a régi, felelőtlen ujjongás, hanem vagy a hála vagy a kérés vagy a panasz nótája. Hiszen nem mondo... |
| Idézetek |
2017-12-22 18:05:19 |
| Rebbentek a kicsike gyertyák, fenyőszag volt és nagy csöndesség kereken. Valami szomorúan szépet éreztem akkor. Fájdalmasat, mert egyedül voltam s mert nem volt ajándék az asztalon. De komoly és dacos érzést is, mert magam teremtettem ünnepet magamnak. (...) Úgy éreztem, mintha az én kicsi karácsonyfámtól egyszeribe megenyhült volna az élet szigorú arca, s a reménység meg a jövend... |
| Wass Albert: Az én titok-karácsonyom |
2017-12-21 14:35:16 |
| Megtanultam tisztelni az ünnepet. Az ünnep Isten ajándéka, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, fölemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az ünneplőbe ö... |
| Dsida Jenő versei ( 3 ) |
2017-08-22 06:43:47 |
| Dsida Jenő Kéne valaki Kéne valaki, sokszor kéne: fiatal hugocska, vagy öreg néne. Tenne nyakamba talizmán-láncot, simítana el minden ráncot. Este, ha némán ágyamba fekszem, beszélne róla, ki a kereszten függ, a falon és haldokolva irgalmat dobál paplanomra. Irna levelet, meghívót, sürgönyt, huzná be tétován a csipke-függönyt, melyen a holdfény suhogva já... |
| Erdős Renée |
2017-07-15 07:21:12 |
| Erdős Renée Álom Nekem szárnyam volt, villámlóan kékes. És nagy sugárzó tollazatom. S leszálltam csúcsára egy jegenyének - Erős, magányos bús madár - S pihentem azon. Karjaim voltak, vakító fehérek, Zománcos pihe födte be őket. Fejemről a fürtök szálltak a szélnek, S ágai közt az ős jegenyének Nagy hirtelen elhallgatott az ének. S rikoltó hangom belesírt az éj... |
|
Következő