| Katona Andrea versei |
2020-07-25 20:30:33 |
| KATONA ANDREA VERSEI Katona Andrea ( Gyöngyös 1983. augus... |
| Parázs Viktor költő verseivel ismerkedem |
2020-07-17 19:51:14 |
| Senki Földje Kell egy darab Senki Földje, hol a lábam megvetem. És kell, hogy ezen privát, titkos kis szegleten Megbújhassak néha csendesen. Itt nem tehetnek semmit ellenem. Itt már nem kell azt hazudnom: kedvelem. Nem maradok hát sokáig nesztelen, A világ felé öklöme... |
| Tóth Árpád - Elkoptam |
2020-03-10 13:09:33 |
| Tóth Árpád - Elkoptam Ó, ifjan hányszor lestelek, Vígan, bízón kerestelek. Bordáim rácsos lugasán A szívem úgy izzott feléd, Mint a tavaszi lugasok Rácsa közt piros lampion... És lehúnyt szemmel híttalak, Te testtelen és drága füst, Hányszor mellemr... |
| Tóth Árpád : Elkoptam.. |
2020-02-10 13:21:48 |
| Tóth Árpád : Elkoptam... Ó, ifjan hányszor lestelek, Vígan, bízón kerestelek. Bordáim rácsos lugasán A szívem úgy izzott feléd, Mint a tavaszi lugasok Rácsa közt piros lampion... És lehunyt szemmel híttalak, Te testtelen és drága füst, Hányszor mellemre szíttalak... |
| Rónay György versei |
2020-01-23 17:00:02 |
| RÓNAY GYÖRGY VERSEI Rónay György (1913-1978) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, országgyűlési képviselő. 1943-tól az Ezüstkor, 1945-től a Vigilia szerkesztője. Ismertebb művei: Pet... |
| Kiss Jenő versei |
2019-09-25 20:00:08 |
| KISS JENŐ VERSEI Kiss Jenő, álnevei: Krizbai Géza, Ipp Dániel (Mócs, 1912. szeptember 13. - Kolozsvár, 1995. december 16.) magyar költő, író, műfordító. A 20. századi erdélyi magyar líra egyik kiemelked... |
| Vesztergom Andrea : Vannak, akik még emlékeznek rá... |
2019-01-08 11:45:18 |
| Vannak, akik még emlékeznek rá... A nyári estéken, alkonyattájt, csak úgy tűnik, hogy elnyugszik az élet faluhelyen. Éppen ellenkezőleg: akkor indul csak el igazán. Amikor a vénasszonyok kiülnek a kapu melletti kispadokra, dolguk végeztével, karba tett kezekkel, ám éle... |
| Dsida Jenő |
2018-09-04 12:45:49 |
| Dsida Jenő Itt feledtek Jaj, milyen szánandó lehetek így, sírásra görbült szájjal, magamra húzva az est köpenyegét, lelógó karokkal a rózsafa mellett. Dehát egyedül vagyok, felhő-kígyók kúsztak a csillagokra, senki se láthat. A csend-falon kísértet-újjak motoszkálnak, nehéz illatok kapaszkodnak vállaimra. Először csöndesen nyöszörgök, aztán hangosabban... |
|
Következő