| Nádasdy Ádám - Ars poetica |
2022-05-03 16:53:38 |
| Nádasdy Ádám - Ars poetica A vattacukorárus, az csinál ilyet: a hurkapálcáját a teljesen üres, kissé ütődött, forgó üstbe tartja, és vár. Remél. Összeszorul mindene, hogy sikerüljön az, ami szokott. A pálca végén egyszercsak megtapad egy szál a semmiből, tágrameredt s... |
| Gál Éva Emese versei |
2019-04-12 19:30:15 |
| GÁL ÉVA EMESE VERSEI Gál Éva Emese (Szatmár, 1955. március 25.) romániai magyar költő, képzőművész. Gál Éva Emese az ötvenes években születettek ne... |
| Fenyő László versei |
2019-02-22 20:00:17 |
| FENYŐ LÁSZLÓ VERSEI Fenyő László, 1916-ig Friedmann László,[1] (Budapest, 1902. november 9.[2] - Rohonc, 1945. március 26.) költő, műfordító, kritikus, a Nyugat második nemzedékének jel... |
| Csiki András |
2019-01-28 16:00:42 |
| CSIKI ANDRÁS Csíki András (Nyárádszereda, 1980. november 27. -) erdélyi költő. ̶... |
| A kereszt |
2018-10-05 08:54:40 |
| A kereszt Sírbolti este . . . A nap messze tűnt, Mint óriás-gyerek labdája, mit Játékból elkapott az éjszaka. A Csönd taván suhan sajkám, a Bánat: A tóra hajlok: könnyes orca néz rám. S mint jajgató, elátkozott nagy erdő A tóra rázokog a messzi part . . . . . . E percben is a földi kárhozatban A szenvedésnek milyen orgonája remegteti az ég oszlopsorát! Hány néma jaj ü... |
| Naámán |
2018-06-13 08:25:36 |
| Naámán (2Kir. 5,1-19.) Az udvar minden orvosa leszegi fejét, szólni fél . . . Arcukra írt felismerés: Leprás - Naámán, a hadvezér! Remeg a hírtől Szíria. Csatában Naámán drága kincs! De testén most sömör, fekély, és ennek orvossága nincs . . . Ám konyháján ott sündörög egy kis zsidó rabszolgalány. - Hazámban nagy próféta él, hiszem, segíthet nagy baján! Naámá... |
| Simon Ágnes |
2018-03-31 11:45:38 |
| SIMON ÁGNES Simon Ágnes ( Eger 19... május 7 - ) Kora gyermekkorom óta lételemem az írás, már általános iskolában is farigcsáltam kezdetleges ríme... |
| Gál Éva Emese |
2018-01-25 09:07:21 |
| Gál Éva Emese Téli fohász Az ég a hómezőre térdepel, és fohászában szinte köddé válik, hogy a magasság hol kezdődik el, s hol folytatódik végtelen halálig, most épp oly láthatatlan, mint a csend, melyen átnyilall a hó roppanása, ahogy a rászakadó végtelent vakon méri, és jajjal fölvigyázza. Az életünk ilyen bizonytalan. Nem látjuk át, csak vonszoljuk a terhet,... |
| Hervay Gizella: ŐSZ |
2017-11-19 01:44:08 |
| Hervay Gizella: ŐSZ Emberhez méltó fájdalmat hordozok idegeimben. Több ez, mint az ösztönök öröme; mély zengés, egész valóm remegteti, rezeg körülöttem a világ. Vibráló fényből kottázok szimfóniát. Zeng az ősz is, mély kürtön felharsan a tél, a közelgő; ni... |
|
Következő