| (Egy barátom kérésére) Cenci! szíve belső rejtekében, Lelke legszelídebb képzetében Téged érez és áld Gáborod. Hű bajában hozzád, s örömében Itt és távol, honn, künn: életéből Minden óra, minden perc tiéd. A pirúló hajnal szép ölében, Déli fényben, napnak alkonyodtán Téged óhajt, érted gerjedez. Nincsen érzeménye, gondolatja, Búja nincsen, nincsen vígasága. Csak teérted, vag... |
Következő