| Horváth Piroska: Nyugalom szigetén |
2018-07-12 12:29:58 |
| Horváth Piroska: Nyugalom szigetén Összehajtogattam világom sarkait, megfakult rojtjait szépen elsimítom. Új ablakot tárok megszépült jelenre, a kérges tüdőmbe reményeim szívom. Zizzenő fűszálak csendesen szuszognak, harmatcsepp megrezdül nyújtózkodó ágon, hajnali napsugár ka... |
| Nyugalom szigetén |
2018-07-05 15:55:20 |
| Horváth Piroska: Nyugalom szigetén Összehajtogattam világom sarkait, megfakult rojtjait szépen elsimítom. Új ablakot tárok megszépült jelenre, a kérges tüdőmbe reményeim szívom. Zizzenő fűszálak csendesen szuszognak, harmatcsepp megrezdül n... |
| Márai Sándor: Krúdy |
2016-07-24 10:59:04 |
| Amint távolodunk testi emlékétől az időben, mind rejtélyesebb, mivel töltötte napjait, pontosabban az órákat, mikor nem írt. Természetesen kocsmázott, aztán a szerkesztőségeket látogatta, mint egy száműzött angol úr, oldalt hajtott fejjel, összesen és elegánsan, szótlanul üldögélt titkárok asztala előtt, szerkesztőségi nagyurak előszobáiban. Aztán elment külvárosi kávéházakba,... |
| szeretettel |
2013-08-03 12:41:50 |
| Miss Art'húr A néni A néni tett-vett a szobában. Az ablakhoz állt, ráncos bőrén érezte a bágyadt nap sugarait. Megint eltelt egy év. Egyre ritkábban gondolt rá. Tudta, ha hagyja, hogy megrohanják az emlékek ,csak rosszabb lenne. Inkább átadta magát a napsugaraknak. Lassan félrefordította a fejét, mel... |
| Az udvaron |
2013-02-01 16:52:09 |
| Kardos Csongor : AZ UDVARON Uram, Te ismered halandó köntösöm lefoszló rojtjait, reszkető kezemből éledő vallomáslevelek sorait, hiszen jobban ember lettél, mint ahogyan a hó fehér. De lehetsz bár végtelen Isten, jóságod valamit nem ismer: Péter könnyeit belülről.... |
| Az udvaron |
2012-12-28 17:50:44 |
| Kardos Csongor : AZ UDVARON Uram, Te ismered halandó köntösöm lefoszló rojtjait, reszkető kezemből éledő vallomáslevelek sorait, hiszen jobban ember lettél, mint ahogyan a hó fehér. De lehetsz bár végtelen Isten, jóságod valamit nem ismer: Péter könnyeit belülről.... |
| ...ahogy |
2012-11-05 00:17:26 |
| Csintalan Ila ...ahogy ahogy ketten lehettünk volna mindent más dimenzióba oltva ahogy érted lehettem volna szárnyaimat hátratolva víz tetején lebegve érzések rojtjait keresve leheletnyi ájulással beléd áramlással ahogy értem lehettél volna árnyaidat hátrahagyva belém simulva rám tapadva szenvedélyes lüktetéssel zabolázhatatlan érveléssel... |
| Az udvaron |
2012-10-22 18:41:36 |
| Kardos Csongor : AZ UDVARON Uram, Te ismered halandó köntösöm lefoszló rojtjait, reszkető kezemből éledő vallomáslevelek sorait, hiszen jobban ember lettél, mint ahogyan a hó fehér. De lehetsz bár végtelen Isten, jóságod valamit nem ismer: Péter könnyeit belülről.... |
| Az udvaron |
2012-08-09 19:58:47 |
| Kardos Csongor : AZ UDVARON Uram, Te ismered halandó köntösöm lefoszló rojtjait, reszkető kezemből éledő vallomáslevelek sorait, hiszen jobban ember lettél, mint ahogyan a hó fehér. De lehetsz bár végtelen Isten, jóságod valamit nem ismer: Péter könnyeit belülről.... |
|
Következő