H.Gábor Erzsébet Tudod, kicsim, én is voltam nagyon régen fiatal. Karcsú, kedves, légies, de erős, mint a sziklafal. Hajam színe, mint a napfény, szűzaranyban tündökölt, szemüveg sem kellett akkor, s minden férfi üdvözölt. Nagyapád is, s hogyha látott, szeme kékje ragyogott, azt mondta, hogy boldogtalan, amikor nem vagyok ott. Aztán, Isten, összeadott, s megszül... |