| XXII Tükröm hiába mondja, hogy öregszem, Míg egy vagytok, te meg az ifjúság; A te ráncaidat kell észrevennem, Hogy belássam: közel már a halál. Mert ami csak borít téged, a szép, Ékes köntösként fedi szívemet, Mely benned él, mint bennem a tiéd; Hogy lehetnék így nálad ör... |
Következő
