| GYÓNI GÉZA VALLOMÁS Hazug volt mind: a szó, kacaj, A vig tekintet, bús sóhaj, Hideg szem, mosolygó ajak - Rajongó lelkem álarca csak. Igaz csak az éjjel, mely elfed Előled minden bút, szerelmet - Mely szómat tisztán érti meg. Neki kiöntöm lelkemet. Oh, hogyha hallanád beszédit! Suttogva szól, a mélyre szédít. Dala van csak, panaszos ének, - Én mondom, halld, n... |
Következő