| Gyerekek voltunk |
2024-02-14 13:50:42 |
| A parlagfűben elbújva ettük a darazsas kukucskát és a hangyás papsajtot. Másztunk fára (máséra is), bújtunk árokba, gödörbe. Estünk és keltünk. Sőt gáncsoltak is, mégis eljutottunk valahová. Ha esett a hó, ettünk belőle. Ha eső, volt, hogy abból is. Utána a pocsolyákba... |
| Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel |
2024-01-01 07:14:15 |
| Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel Mikor összetörnek dédelgetett álmok, mikor önmagamra sehogy sem találok, mikor szürkeségben fuldoklik a lélek, amikor nem érzem már azt sem, hogy élek... Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek, mikor a barátok más utat keresnek, mikor az igazság elveszíti arcát, amikor a szív is feladja a har... |
| Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel |
2023-12-31 20:57:07 |
| Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel Mikor összetörnek dédelgetett álmok, mikor önmagamra sehogy sem találok, mikor szürkeségben fuldoklik a lélek, amikor nem érzem már azt sem, hogy élek... Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek, mikor a barátok más utat keresnek,... |
| Ady Endre tollából |
2023-11-23 00:14:07 |
| Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jönnek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűz... |
| Szabó Lőrinc: November |
2023-11-12 00:41:43 |
| Szabó Lőrinc: November Az ősz legutolsó virágait szedem. November siratja magát. Sárban gázolok a dúlt réten át, s mintegy válaszként bennem is esik. S ez így lesz most már mindig, mindig így. Most lettem öreg, céltalan a vágy. Gördülne elém az egész világ, nem jutné... |
| Juhász Ferenc: A kertekre leszállt a dér |
2023-11-12 00:30:01 |
| Juhász Ferenc: A kertekre leszállt a dér A kertekre leszállt a dér, kékülten pereg a levél, rozsdásra váltak a rétek, üres a madárfészek. Lassú, nehéz felhők jönnek, és megcsapkodják a földet, s ha a hűs felhők elfogynak, a sárban barmok tocsognak. Nézd, ez az ősz.... |
| A megigazult bűnös |
2023-10-10 07:32:13 |
| A megigazult bűnös Az ördög rabjaként vonultam én porázon. A bűn szennyében rút pirosan, véresen, Mint disznó sárban, úgy hevertem kéjesen. S mert nagy volt, egyre csak bűzlött a hiúságom. A mélység volt közel. Ijesztett már a zátony. Állatként éltem én, és nem volt Istenem. Árnyék valék csupán; halott, bár eleven. De Krisztusban, ímé, eljött feltámadásom! Élővé tet... |
|
Következő