| Uram: itt az idő. Oly hosszú volt a nyár. A napórán fektesd el hosszú árnyad s engedd az orkánt a pusztára már. Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz, adj nékik még két délies napot, hogy belük napfénytől lenne édes, míg a tüzét borrá változtatod. Kinek nincs háza, annak sose lesz tán, ki egyedül van, egyedül marad, hosszú leveleket ír és olvas eztán, vagy bús allé... |
Következő