FÜZESI MAGDA ( 1952 ) Ima , mindenkor |
2023-08-06 20:25:50 |
Legyen tavasz levéllel ékes , földszagú tájon kikelet . Legyen madárdal , fákon fészek , ölelje mézszínű meleg . Legyen áldás terhes mezőkön , legyen harsogó a határ . A gyermek nyár gazdává nőjön , világ jelölje merre jár . A falevél égjen vörösre , pengessen t... |
A csönd virága |
2022-08-22 12:21:56 |
Juhász Ferenc: A csönd virága A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel Mint a polip karjai... |
Szentirmai Jenő |
2019-02-08 18:30:10 |
SZENTIRMAI JENŐ Szentirmai Jenő (Arad, 1891. december 14.- Csucsa, 1959. szeptember 2.) erdélyi magyar költő, író, drámaíró, kritikus, szín... |
Fázom... |
2018-05-14 11:21:34 |
Őri István - Fázom... Takarj be, Kedvesem mert hideg van érintsd arcodat arcomhoz mert fázom... add szép kezed kezembe, add bársony-hajad puha párnának, meleg takarónak, illatos virág-mezőnek mert fázom... tedd szemedet szemem... |
Sikolts, gejzír, tavasz, égbetörő! |
2018-05-09 10:44:07 |
Szabó Lőrinc Sikolts, gejzír, tavasz, égbetörő! Tavasz! - Zúg, tisztít valami - A lélek ventilátorai - - Vágyam visz, szálló hegytető: sikolts, tavasz! szabad levegő! Szabadság! Éhes állat vagyok! Zöld mező és friss, barna habok, barázdák, s falvak, városok,... |
Ady Endre |
2018-04-29 08:28:01 |
Ady Endre A fehér csönd. Karollak, vonlak s mégsem érlek el: Itt a fehér csönd, a fehér lepel. Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán, Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk, Állunk és várunk csüggedt a kezünk A csókok és könnyek alkonyatán. Sikoltva, marva bukjék rám fejed S én tépem durván bársony-testedet. Nagyon is sima illatos hajad, Zilálva, tépve ve... |
Te, szívem... |
2017-12-03 17:30:50 |
Váradi Krisztina: Te, szívem... Csak csendben dobbanj, lágyan, ne döngjön ér falán, csupán csendesen, híven lüktetve létcsodán. Te, szívem! Te, érzésvilág! Csak némán kiálts, zokogj, ne törjön össze bú, csupán esengve sikolts, sebzetten verj vadul. Te, szívem. Te, érzésnagyúr. Csak halkan remegj, fázva, ne lássa senki más, csupán kérgesen, kőként üsd a... |
|