| Régi mese---Vilhelem Margareta |
2018-06-19 21:36:04 |
| Köszönöm neked kedves barátom ne vedd zokon bús szomorúságom még titokzatos áram forog bennem de csendesebb lett a lányos hitem. Köszönöm neked minden mit tettél búsuló szívem egyre hallja a zenéd magamban őrzöm , mint sorsom énekét mit magadon viselsz kéretlen szüntelen . Még fáj a törődésed, hibámat hordozom magamban viselem a panaszod s átkod bőrömön érzem... |
| Settenkedve jött el lassan az este... |
2018-06-19 19:05:07 |
| Settenkedve jött el lassan az este... Settenkedve jött el lassan az este a tájat sötét palásttal terítve be. Az égen felragyognak a csillagok. Kíváncsian várva a holnapot Szemeinket Álomtündér fogja le. Szinte simogató a lágy keze. Reggelre kelve frissen ébredünk, Mert szép álmo... |
| Szeretnék |
2018-06-17 20:38:14 |
| Dsida Jenő Szeretnék Szeretnék: kimenni messze, a víz partjára s a lemenő nappal szembenézve nekidőlni egy fának. Hetenként többször. A fejemet is hátravetve hallgatni a halk szúnyogdongást, meg a zsongó, csobogó vizet, mikor beszél a Csenddel.... |
| Fülöp Katha |
2018-06-17 11:08:12 |
| Fülöp Katha cím nélkül kimondatlan szavaid szeretem a simogató, csendes mosolyod. fáradt arcod ólomszárnyú álmát. és minden tőled kapott csendes pillanatot... |
| Álmodik a nyár |
2018-06-16 16:04:35 |
| Kun Magdolna Mélyen a tó vizében még álmodik a nyár, de felszínén már őszi eső permetje szitál, s ahogy a hűs habok hullámokká válnak, kavicsként sodorják a szökni indult vágyat. Viharverte falombokon, apró száraz ágak őrzik majd emlékét a szívek dallamának. Tavasszal a fa rügyet hajt, ismét élni kezd, a nap elűzi maga mellől a gonosz felleget, s akkor arany... |
| Veled valahol valamikor |
2018-06-16 08:17:36 |
| Veled a zord télben is napláng tüze hevít, és tavaszjelmezt ölt minden száraz ág, melyen ezüstdér csepp csillant fehér hópihéket, mikor rávetítik fényeiket az utcai lámpák. Veled mindig mindenhol élhetőbb az élet, nem kísértik kétségeim aláhulló álmok, s nem zúdulnak rám mérhetetlen erejükkel a toronymagasságú ember-akadályok. Tudom, valahol, valamikor eggyé válik u... |
| Molnár Rózsa |
2018-06-16 07:57:09 |
| Molnár Rózsa Húsz év után II. Kopogsz az ajtón. Lámpát oltok. Feltűzöm hajam. Farmert húzok. Márt vártalak. Vártál. Odakinn esik. Bőrig áztál. Nézel. Reszketve nézlek. Vágyak vagyunk, lélegzések. Álmot kergetve (vagy megidézve?) símogatod homlokom igézve. Erdőnyi homály úszik lelkünkig, kidőlt fák ágai recsegik a vihart. Patakzik a víz. A múlttal hada... |
| Szeretet fényében |
2018-06-15 11:54:15 |
| Ma kitárom lelkem fényes kapuját, és egyenként fogadom be az emberszíveket, azokat, kiknek sosem volt hazájuk, s azokat is, kiket mások mélyen megvetnek. Ma én leszek a fahéjas karácsonyi kalács, én leszek a meleg kályha akácillata, én leszek az, ki minden bűnt megbocsát, kinek simogató keze a bánat gyógy-szava. Ma én leszek a könnyek puha ragyogása, s gyertyalángk... |
| Molnár Rózsa |
2018-06-15 09:05:59 |
| Molnár Rózsa Húsz év után II. Kopogsz az ajtón. Lámpát oltok. Feltűzöm hajam. Farmert húzok. Márt vártalak. Vártál. Odakinn esik. Bőrig áztál. Nézel. Reszketve nézlek. Vágyak vagyunk, lélegzések. Álmot kergetve (vagy megidézve?) símogatod homlokom igézve. Erdőnyi homály úszik lelkünkig, kidőlt fák ágai recsegik a vihart. Patakzik a víz. A múlttal hadak... |
|
xMagazin
Következő