Kovács Bettina: Miatyánk - Vallásos |
2020-07-05 16:30:43 |
................ Imára kulcsolom két kezem, Meghajtom előtted térdemet Istenem. Fogadd el tőlem az imám, Hadd fejezzem ki Neked a hálám. Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben, Te, aki ott lakozol a szívekben. Szenteltessék meg a Te neved, Dicsérjen Téged sok ezernyi angyalsereg. Jöjjön... |
Szép gondolatok... |
2018-03-07 20:38:59 |
"Nem az számít, hogy bukunk el, csak az, hogy éledünk újra." NCIS c. film ... |
Szép gondolatok... |
2017-11-20 20:27:53 |
"Nem féltékenység, mit érzek, Az bánat, Bánat, Ami a szívem tépi." António Botto ... |
Christus Vincit videók a youtubon |
2017-04-19 17:32:28 |
Christus Vincit videók a youtubon Christus vincit, Christus regnat, Christus ímperat dal szövege: Christus vincit, Christus regnat, Christus Christus ímperat Laudate dominum omnes gentes laudate eum, omn... |
Komolyzene |
2016-10-26 21:30:51 |
Az intrada (entry, entrée, entrata, entrada) többnyire rövid hangszeres darab, mely szó szerinti vagy átvitt értelemben valamilyen "belépésre", "bevonulásra" utal. Az intrada mindenekelőtt magas rangú személyek m... |
Szilágyi Gyula orgona művész |
2016-10-16 19:22:08 |
Szilágyi Gyula orgona művész - zongora-/orgonatanár részmunkaidőben, Szolnoki Bartók Béla AMI - Tudományos fokozat: jelenleg a Liszt Ferenc Zenei Egyetem DLA egyéni eljárású doktorandusza.. - orgonaművész, zongoraművész, tanár, felsőfokú egyházzenész Nagyobb... |
Szép gondolatok... |
2016-03-03 22:09:32 |
"Az igazi tavasz akkor jön el, amikor fölmelegszik a szívünk." Schirilla Gyuri ... |
Paul Celan: Éjjel... |
2015-12-12 07:13:21 |
Paul Celan: Éjjel... Éjjel, mikor a szerelem ingája mindig és soha közt inog, szavad a szív holdjainak ütődik, és viharkék szemed az eget a földnek adja. A távol, álomtól feketéllő ligetből meglegyint az elillant, s kísért az elszalasztott, mint a jövő nagy árnyai. Ami süllyed-emelkedik, a legbelül eltemetetté: vakon, mint a mi pillantásunk, szájon csó... |
Éjjel... |
2015-12-11 19:33:34 |
Paul Celan: Éjjel... Éjjel, mikor a szerelem ingája mindig és soha közt inog, szavad a szív holdjainak ütődik, és viharkék szemed az eget a földnek adja. A távol, álomtól feketéllő ligetből meglegyint az elillant, s kísért az elszalasztott, mint a jövő nagy árnyai. Ami süllyed-emelkedik, a legbelül eltemetetté: vakon, mint a mi pillantásunk, szájon csók... |
|