| Kun Magdolna Évtizedek rohantak el, őrült tempóban, de nekem gyermek maradtál drága kisfiam, hisz én ugyanolyan féltéssel vigyázom az élted, mint mikor az első lépést tanítottam néked. Sok-sok nap múlt már el, és sok-sok éjszaka, mióta nem az én szívem lett szíved otthona, mert úgy van az megírva minden sorsírt könyvbe, hogyha felnő a gyermek, elköltözik messze.... |
Következő