Előző 
 Következő
|
| Oh, mint suhantok el ... |
2018-07-10 21:24:11 |
| Apor László: Oh, mint suhantok el ... Oh, mint suhantok el, ti évek Nesz nélkül, mint a falevél S egyszerre úgy tűnik, szivünkben Már csak a múlt emléke él. A múlt, mely letarolva régen, Olyan, mint a kopár mező, Hová, ha vissza-visszanézünk, Szemünk harmattól könyező. A távolból sötét ködoszlop Emelkedik szemünk elé S keressük a napot, mely egykor Sziv... |
| Üzenet az űrhajósoknak |
2018-02-25 15:52:37 |
| Üzenet az űrhajósoknak Ugye, milyen szép messziről a Föld, amikor súlytalan suhantok a hideg űrön át karszti tájak felé, ahol nincsen szín, illat, élet! "Oázis a nagy Mindenségben!" mint testvérek, élhetnénk rajta szépen, békességben mi emberek! Műszerekre tapadó szemetek színt éhezik, virágok mosolyát. S amíg milliók figyelnek reátok, - talán szívesen leszakíta... |
| x |
2013-06-13 16:18:21 |
| Bellay, Joachim du: Gabonarostáló a szélhez (D'un vanneur de blé aux vents Magyar nyelven) D'un vanneur de blé aux vents (Francia) A vous, troupe légère, Qui d'aile passagère Par le monde volez, Et d'un sifflant murmure L'ombrageuse verdure Doucement ébranlez, J'offre ces violettes, Ces lis et ces fleurettes, Et ces roses ici,... |
| szeretettel |
2012-06-06 15:50:17 |
| A GYERMEKSZOBÁBAN 1879 - Tegyél még egy hasábot a kályhába, Borcsa, aztán gyújtsátok meg a lámpát. Hadd lássam a gyereket. Szép fehér idő van odakünn. Hogy izzadnak az ablakok! A kicsinyek összebújnak a kályha mellett: a rostélyon kiömlő lángfény beönti arcukat, úgy néznek ki, mint valami rézbőrű indi... |
| Johann Wolfgang Goethe |
2011-02-05 04:51:30 |
| ESK-NÁME A SZERELEM KÖNYVE Mondd nekem, mit kíván szived? Szívedé szivem: tartsa meg. MINTAKÉPEK Halld és eszedbe zárd a hat szerelmes párt. Szókép fellobban, szél fú, a vágyé: Rusztam és Rudábé. Közel egymáshoz, nem tudva: Juszuf és Szulejka. Szerelem, szerelmi kín: Ferhád és Sirín. Egymás megszállottja: Madzsnú... |
| Arthur Rimbaud 1869-1871 |
2011-02-03 13:50:16 |
| Májusi lobogók Hársak fehér ágai közt elhal a gyenge hallali. De a ribiszke bokra közt anyagtalan dalok csapongnak. Kacagni hajtja ereinkben a vért a szőlők buja rendje. Az ég oly szép, akár egy angyal, kékje a vízből visszakéklik. Megyek. S ha a fény megsebezne, leroskadnék a hűs fövenyre. Tűrni és unni egyaránt túl egyszerű. Fúj, kínjaim! Azt akarom, fogjon szer... |
| Ri |
2010-04-01 05:50:11 |
| Arthur Rimbaud Dal a legmagasabb toronyról Henye fiatal-kor, igába-vetetten! Merő tapintatból életem vesztettem. Más idő szállhatna szívet lángoltatva! Önmagamnak mondám: jobb, ha sose látnak, Igérete híján magas boldogságnak, soha meg ne állj már, felségesen hátrálj. Addig tűrtem-vártam: feledek örökre. Kínom, aggódásom felszállt az egekbe. Kóros s... | |
Előző
Következő
|
|
