| Magamnak Nem tudok más lenni, szerelmes nő. Nem tudok mást tenni, szeretni téged. Várni, mindig várni rád, remélni jössz s hozod magaddal a csodát. Mosolygó szemed magába zár. Eltűnik a mátrix-valóság, nem aggaszt a jövő, nem fáj a jelen, nem kísért a múlt. Akkor és ott ketten vagyunk. Csendbe hajló idősík, néma óra, kitágult tér. Ha létezik mennyország,... |
Következő