| A legdrágább küldetés |
2017-07-26 18:02:01 |
| A legdrágább küldetés Nem volt a Földön nagyobb szenvedő Náladnál Uram, óh az Te voltál! Fájdalom se volt nagyobb, súlyosabb, mint mit szótlanul békén Te hordtál. Mindnyájunk bűnét válladra vetted, a keresztre vitted, ott a Golgotán! Mégis ó hányszor elcsügged szívem, az életúton vívott harc során. Hogyan kövessem szent lábad nyomát, értem vérező, drága Jézus... |
| Wass Albert:KEGYELEM |
2017-07-25 22:00:59 |
| Wass Albert :KEGYELEM Szép volt: fiatal és karcsú, szerette, ha a férfiak megfordultak utána, amikor végighullámzott az utcán, a fényes kirakatok előtt lassabban haladt, hogy lopva megnézhesse magát... szóval nő volt. Szerette mutogatni m... |
| Szabó Lőrinc : Séta közben |
2017-07-25 17:25:10 |
| Szabó Lőrinc : Séta közben Jó volna csöndben, egymagam, úgy élni, békén, boldogan, mint a pipacs vagy ott alább a margaréta, a szarkaláb, - jó volna egy kis tanyai ház előtt őrt állani, nyurga akác, és megborzongani, szótlanul, ha az égre éji vihar vonul, és reggel... |
| Lángi Norbertné/Amy Art |
2017-07-23 08:37:34 |
| Lángi Norbertné (Amy Art) Szótlanul Belső csendem Csend ül a vállamon, kérdezgetem, nem felel. Csend, Te sírsz? Hisz könnyezel! Szólj! Mit tegyek? Csend nem felel. Keresem bensőmben úttalan utakon, mi az, mit Csend elhagyott? Keresem kulcsát azon fióknak, melyet Csend bezárt, ott biztos titok van! Ne keresd, ne nyisd ki! Szívem zakatolja, múltad nem lehet jövőd... |
| Árvai Attila |
2017-07-23 08:23:43 |
| Árvai Attila Ha múlni kell... Titkod táncát ma már felismerném, Érezném a fodrozó habokban. Nem lázongna, tévelyegne elmém, Ahogy akkor, balga, s bolond voltam... szótlan nézem máskor a fényeket, Mi felhevít, s illatodat hozza. Lelkem szemhéjára végső kenet, Mit varázsolt, lopakodva lopta... Válaszold meg, kérlek! - ki vagyok én?! Ki vízzel, éggel, s a tűzzel já... |
| Atlantida szellem-ulti |
2017-07-20 23:15:32 |
| Atlantida szellem-ulti Atlantida szellem-ulti, Nem a múlt - a jelen hullt ki. Tengerfenék, szellem-csárda; Itt a piros ász is - sárga. Ami váratlanul múlt ki, Annak neve itt zöld ulti. Atlantida szellem-játék, Színhely: holt téridő-tájék. Ahol múlt, jövő nincs jelen, Ott örök halál a Jelen. Nem háborít tatár, török, A terített betli - örök. Atlantida... |
| A rózsa |
2017-07-20 22:32:03 |
| A rózsa A német költő, Rilke egy időben Párizsban élt. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barát nője kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A kereszteződésnél állandóan egy koldus asszony tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járó kelőktől. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét előre nyújtotta, szemét a... |
| bölcsesség |
2017-07-19 23:19:20 |
| "A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést. Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van.." /Hamvas Béla/ Forrás Internet... |
| Tallóztam |
2017-07-19 10:24:23 |
| Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen. Amerre járunk, ne rezzenjen egy kis levél se meg, ma lelkem olyan mint a tó; legkisebb rezzenéstől megremeg: Gyere a templomunkba: a bükkerdő ma vár, a Csend harmóniája ott megint a lelkünkbe talál. Gyere velem... csak szótlanul, csak csendesen, csak csendesen... Wass Albert... |
| Kerecsényi Éva |
2017-07-19 09:40:09 |
| Kerecsényi Éva Mondd, mire várunk Akarsz s akarlak, mondd, mire várunk, álmodunk folyvást, ez minden vágyunk, arra szeretnék ébredni reggel, feljön a nap, s te mellettem kelsz fel, legyen bár korán vagy késő éjjel, hozzám bújsz, ölelsz vad szenvedéllyel, szótlan, pihegve fekszem karodban, nyakig merülve a meghitt "mostban", várni, hogy eljössz, várni a percet, őrizn... |
|
xMagazin
Következő