| Álmodtam és a felhőkbe vesztem, Lelkemből zivatarként zúdult le a tegnapi magány. A kérdőjelek jégszemekként pattogtak a földön, Ellepte a világom a girbegurba talány. Miért nincs kincs a szivárvány végén? Hová tűnik az, aki már csak bennem él? A felnőttkor az álmok véres gyilkosa? Mi lesz azzal, aki többé nem remél? Hogyan hallhatlak, ha már nem vagy itt? Tényleg meg... |
Következő