| Panasz Panaszom van, óriási - Bűnös-magam ellen. Nem merek az égre nézni, Csak verem a mellem. Gyarló vagyok és méltatlan, Hibáztatom magam, Hogy helyemet minden téren Megállni nem tudtam. Ég a kíntól lelkem mélye, Nem bírom már harcom. Szomorú lett, bánatos lett A sok gondtól arcom. Nincsen mosoly az ajkamon, Könny hull a szememből, Kiesik munka és szerszám... |
Következő