TÓTH ÁRPÁD Örök tavaszba járnék... Örök tavaszban járnék, melyben a rügyek barna Puháján új levél görbül már szelden, Mint enyhe nap verőjén, ha kismacska pihen, S bársony talpából lágyan ferdül ki gyenge karma... Tavaszban, amikor a hősugár se karmol, Csak mintha illatos közelü szűzkisasszony Csiklándná pajkosan lágy fűszállal az arcom: A zsenge napsugár, mely ba... |