| Anna Ahmatova: FEHÉR MADARAM Óvott, féltékenysége-gyötörve, mint Isten napját, úgy szeretett. Gyűlölte fehér madaram, meg is ölte - ne fújjon hajdani énekeket: Szólt, estefelé szobámba belépve: ,,Szeressl Hadd hallom víg dalodat!" Elástam a vén égerfa tövébe a kút mellé a fehér madarat. Igértem, hogy nem sírok utána, de akkor kővé vált... |
Következő