| Mióta megnyílt lyány-eszem, Sok legényen járt szemem, S víg maradtam. Észrevévén vágyokat, Fellobtattam lángjokat, S elszaladtam. Ámde hogy megsajdítottam, Akiért most hervadok, Nála nélkül, azt mondottam, Búmban meghalok. Nem lelhetvén nyugtomat, Elhurcoltam kínomat A szilasba. Búmon függvén gondjaim, Beljebb vittek lábaim A gallyasba; S ott találván lomb... |
Következő