| Nem vagyok több széthulló anyagnál, Az enyészet durván rám tipor; Elmúlok, ha napjaim lejárnak S lesz belőlem egy maroknyi por. De amíg él bennem egy idegszál, Anyagomban lángot szítva fel: Annak élek, ami szép e földön, Annak élek, ami fölemel! Ábrányi Emil (ifj.)... |
Következő