József Attila: ÓDA 1 Itt ülök csillámló sziklafalon |
2023-04-11 08:09:55 |
József Attila: ÓDA 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a... |
Az öregség |
2021-07-26 17:45:13 |
Az öregség Magamtól nem jut eszembe foglalkozni az évek múlásával. Élünk, ahogy tudunk, annyi idős vagy, amennyinek érzed magad, csak egészséges legyek, a többi nem érdekel - ilyesmiket hallok, ha szóba kerül a öregedés. Viszont mostanában egyre több interjút olvashat... |
József Attila: idézetek |
2020-09-11 20:00:16 |
József Attila: IDÉZETEK József Attila (1905. Április 11.-1937. December... |
Öregség |
2020-02-23 06:25:10 |
Magamtól nem jut eszembe foglalkozni az évek múlásával. Élünk, ahogy tudunk, annyi idős vagy, amennyinek érzed magad, csak egészséges legyek, a többi nem érdekel - ilyesmiket hallok, ha szóba kerül a öregedés. Viszont mostanában egyre több interjút olvashatok az online térben is, amelyeknek híres emberek, sőt általam nagyra becsült híres emberek valahányadik kerek X-e... |
Fehér Miklós versei |
2019-02-16 19:30:50 |
FEHÉR MIKLÓS VERSEI Nem voltam barátja, nem voltam közeli ismerőse... Mégis úgy tiszteltem, mint a legjobb barátot, a legközelebbi ismerőst. Örülök, hogy a virtuális térben megismerhettem őt. A Héttorony versszerkesztője volt, és itt volt, ami... |
Óda |
2018-04-11 13:30:11 |
József Attila Óda 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél.... |
Szilágyi Hajnalka |
2017-11-03 08:21:37 |
Szilágyi Hajnalka Szívdobbantó Íveket hajlítasz körém zuhanó csillagok fényéből, gömbökbe simítod fáradt nappalom, szerelemmé sóhajtod bennem romok közé hajított virágtalan álmom. Hogy elérjelek szerelem-öleléseidben, hidakat feszít közénk az estvilág. Csend-osonva örvényedhez szelídülök, nem törődve pironkodó isteneinkkel egymásba bújunk szemérmetlen pőreséggel... |
|