| Lépések énekelnek Mint sebes zápor sűrű cseppje, kopog korán a kövezetre a dolgosoknak, szorgosoknak, nagy életharcon harcosoknak szapora lépte... és az álmos, szürkéllő óriás, a város, érezve, hogy új napra ébredt, a sürgölődő hangyanépet sietve gyűjti dús bolyokba: gyárba... száll a füst gomolyogva... irodába, iskolapadba... Ha árván, hangtalan, magadba' ott jársz... |
Következő