| Levél a Múltnak... Szeretnék mondani neked valamit, kedves |
2021-10-18 08:41:06 |
| Levél a Múltnak... Szeretnék mondani neked valamit, kedves Múlt! Vagyis, nem is egy valamit, mert millió gondolat cikázik a fejemben, ha rád gondolok. Szeretném, ha tudnád, megbocsátok. Igen, mert mindig eszembe jutsz, ha valami rosszul sül el, mert mostoha voltál vele... |
| Egy tücsök muzsikál |
2020-10-19 18:15:15 |
| Egy tücsök muzsikál a pincében. Azt nem tudom örömében, vagy éppen, hogy kétségbeesésében húzza kitinvonóját vadul csak. Fülemet a kulcslyukra tapasztom, művészetét nem zavarom holmi ajtónyitogatással s hallgatom, mint játssza el nekünk, hogy jó élni. Anonymous... |
| Túrmezei Erzsébet - Az alkalom |
2018-07-01 16:45:55 |
| Túrmezei Erzsébet - Az alkalom Ezernyi szirom pattan ki A tudat anyám-óceánjából, S mint szökőkút lövell ki Magából megértést, mert ki Elfogadja a világot úgy, ahogy Van, már szépnek látja a csúnyát Is. Mindig meghalni önmagamban, Majd erőre ébredve megvilágosodni A világban nem kis feladat, de Fele... |
| Kiszely József Lászlóné |
2017-12-28 15:10:56 |
| Kiszely József Lászlóné A fekete, a szürke és a fehér Esik... Fekete gyöngyszemek peregnek, fekete éjbe nézve, mint a vak, úttalan-utakon téged kereslek... Lámpák szélfújta fénye imbolyog, járdák fényesednek az esőben. Tócsák víztükrének hullámzó sűrűjében mintha arcod látnám, ahogy rezdül... Valahol hegedű szól, talán egy kocsma mélyén, hangja esőtől kopott, lelke... |
| Henrich Heine |
2017-08-30 13:08:40 |
| Heinrich Heine Reánk az a sirály... Reánk az a sirály mily kíváncsian mered, míg ajkadhoz tapasztom kitartón fülemet! Szeretné tudni, mi buggyan ki a te szájadon, hogy szót töltesz-e fülembe, vagy csókokat vajon? Bárcsak tudnám e percben, mi zsong-bong itt belül! Szívemben szó a csókkal csodásan egyesül. Ford.: Kálnoky László... |
| Erdős Renée |
2017-07-15 07:21:12 |
| Erdős Renée Álom Nekem szárnyam volt, villámlóan kékes. És nagy sugárzó tollazatom. S leszálltam csúcsára egy jegenyének - Erős, magányos bús madár - S pihentem azon. Karjaim voltak, vakító fehérek, Zománcos pihe födte be őket. Fejemről a fürtök szálltak a szélnek, S ágai közt az ős jegenyének Nagy hirtelen elhallgatott az ének. S rikoltó hangom belesírt az éj... |
| Artai Zsuzsanna |
2017-06-05 13:06:33 |
| Artai Zsuzsanna Pihenj, kedvesem Könnyeid hűsébe úgy mártózom, mint egy szelíd tó mélységébe, égő csókjaidra ajkam tapasztom a szerelem tiszta szentélyében. Szellő fújta virágillat lengedez, ódon falak kövei mosolyra fakadnak, az ég dallama, mint orgonaszó zengedez a szerelmes forró pillanatoknak. Hosszú volt az út idáig, szerelmem, rajtad még az út pora, mos... |
| Artai Zsuzsanna |
2017-06-01 10:29:56 |
| Artai Zsuzsanna Pihenj, kedvesem Könnyeid hűsébe úgy mártózom, mint egy szelíd tó mélységébe, égő csókjaidra ajkam tapasztom a szerelem tiszta szentélyében. Szellő fújta virágillat lengedez, ódon falak kövei mosolyra fakadnak, az ég dallama, mint orgonaszó zengedez a szerelmes forró pillanatoknak. Hosszú volt az út idáig, szerelmem, rajtad még az út pora, mosd l... |
| Az esőt hallgatom... |
2017-04-19 21:26:07 |
| Szabó Anita: Az esőt hallgatom... Az esőt hallgatom, a mesélő cseppeket. Ablakomhoz hív, ott kopog szelíden, s lágyan gördül az üvegszemen. Homlokom tapasztom-, átadom magam szavainak. Csendes zápor, zúgó zivatar, tomboló orkán, patakot folyóvá duzzasztó, aláhulló vízáradat, mely az égben fogan, s a földet teszi termővé. Babusgató, szomjoltó, mely felszentel... |
| Erdős Renée |
2017-02-05 16:00:12 |
| ERDŐS RENÉE Erdős Renée (eredeti nevén: Ehrental Regina) (Érseklél, 1879. május 7. - Budapest, 1956. július 9.) író, költő. Első verseive... |
|
Következő