Előző 
 Következő
|
| Barna József: NOVEMBER Gomolygó, tejfehér köd támad a tájra |
2020-11-04 20:38:42 |
| Barna József: NOVEMBER Gomolygó, tejfehér köd támad a tájra, felszúrja a fáradt Nap, fénylándzsájára. Lélek didergető, gonosz kisszelek fújnak, trüsszögnek a taknyos terek, fázós utak. Mint gyámoltalan csibék kotlósszárny alatt, melengetni egymás fény-szívét összebújnak most a fészekaljnyi szürke toronyházak. Homályos szobafények pislognak vakon, párájuk könnye az álmos... |
| Endrődi Sándor |
2016-01-12 11:15:40 |
| ENDRŐDI SÁNDOR - A századforduló költészete Endrődi Sándor, (Veszprém, 1850. január 16. - Budapest, 1920. november 7.) magyar költő, író, irodalomtörténész, az M... |
| Gárdonyi Géza: Micó |
2015-04-21 00:16:05 |
| Gárdonyi Géza: Micó Egy vasárnap reggel, hogy rajtam volt már az ünnepi ruha, siettem ki, hogy lássanak. De korán találtam fölkészülni: nem mutatkozott egy gyerekpajtásom se. Pedig volt nekem jócskán: úr, paraszt egyformán. Valamennyi közt legkedvesebb a Csordás Andris. Andris annyi idős volt, mint én: hétesztendős, de sokkal okosabb. Mindennap talált ki valami újat. Ha egyeb... |
| Endrődi Sándor: NE HAGYJATOK MAGAMRA! |
2015-01-18 10:59:30 |
| Endrődi Sándor: NE HAGYJATOK MAGAMRA! Akárhogyan filozofálok: Kietlen út az én utam, Bolyongok pusztuló világok Útvesztő ingoványiban, S mint sorvadozóbb, szomorúbb lesz Ez az én szegényes kis életem - - Ne hagyjatok magamra, múzsák, Rímek, ábrándok, játszatok velem. Ah, valamikor, egykor itten Termő volt minden kicsi rög, Napfény, virágok tündököltek A roppant... |
| Endrődi Sándor: NE HAGYJATOK MAGAMRA! |
2015-01-16 17:46:32 |
| Endrődi Sándor: NE HAGYJATOK MAGAMRA! Akárhogyan filozofálok: Kietlen út az én utam, Bolyongok pusztuló világok Útvesztő ingoványiban, S mint sorvadozóbb, szomorúbb lesz Ez az én szegényes kis életem - - Ne hagyjatok magamra, múzsák, Rímek, ábrándok, játszatok vel... |
| szeretettel |
2012-04-21 19:45:46 |
| MICÓ A macskám itt heverész a kályhám előtt. Eszembe jut egy másik macska. Gyermekkoromban ismertem azt a macskát. Egy vasárnap reggel, hogy rajtam volt már az ünnepi ruha, siettem ki, hogy lássanak. De korán találtam fölkészülni: nem mutatkozott egy gyerekpajtásom se. Pedig volt nekem jócskán: úr, paras... |
| Tormay : Az ősi küldött 3.1/2 |
2011-03-20 15:09:49 |
| VIII. Azidőkben egy fehér sólyom keringett Magyarországon a romok felett. Lelkében új fényt vitt és a fényt kis lángokra szaggatta, hogy számlálhatatlanoknak világítson. A szívét szétosztotta, mert nem volt egyebe. Róla beszéltek a falvakban, a városok terecskéin, a kutaknál. A templomokban nyugtalanul néztek hátra a hívők, ha szokatlan lépések hallatszottak... | |
Előző
Következő
|
|
