Előző
Következő
|
Nadányi Zoltán : Szeress jobban |
2024-01-09 00:24:37 |
Nadányi Zoltán : Szeress jobban Régi finom mandolinon sír fel a poéta ríme, felgyűlt kínom kell kirínom, tremolázva kezdem íme, "Szeress jobban!" ez a címe. Nincs édesség a világon, minden mérges és kesernyés, nincs édesség, csak a sz... |
Lehetne elégedettség is bennem |
2023-06-18 06:46:07 |
Valóban elégedett is lehetnék. Azután, hogy Mezey Laci a verseskötetről írt a Naputonline internetes lapba és az Esztergom és Vidéke címűbe, Péntek Imre küldött egy szép, tartalmas elemzést, amit továbbítottam Jánosi Zolinak a Magyar Naplóba. Ígérte, hogy hozzák. S végül Bakonyi Pista is megírta a recenziót, ami a Bécsi Naplóban jeleni meg. A Mezey Laci kritikáját a széljárásban i... |
Bölcs gondolatok... |
2023-03-06 19:30:50 |
BÖLCS GONDOLATOK...! A bacilus nem hegymászó. A balerinának a lába beszél, a szalonturistának a szája jár. A baleset nem a bátor turistát éri, ha nem a vakmerőt vakmerőt hamarabb éri baleset, mint a bátrat). A betű közellátóvá és szűkkeblűvé tesz, a természet messzelátóvá és nyíltszívűvé. A csúcsokon az utak összefutnak. A csúcson t... |
Még tatr az út |
2011-05-18 17:05:58 |
Bonifert Ádám MÉG TART AZ ÚT Az időnek mindig célja van, míg robog velünk át az életen, mi megtörténik, sosem céltalan, mint kagyló, igazgyöngyöket terem, s míg le nem szállunk egy állomáson, a holnap felé haladunk, megérint remény, álom, s az öröm, hogy még mindig itt vagyunk. Még tart az út, még hívnak messzi fények csillagkaput tár... |
Lévay József: Szinjáték a Tátr |
2011-03-01 16:24:40 |
Csendesen, mikor már A nap szekerének Küllői nyugaton Búcsúfényben égnek: A visszatekintő Sugarak áthatják S halvány biborszinre Festik az ég alját. Kezdődik a felhők Lengése, járása, Száz meg száz alakra Csudás változása: Emberek, állatok, Óriás növények, Képzelet-alkotta Mesés tünemények. Kékes boltozatról Függő bájos leplek, Tündéri foszlányok Himbálna... |
K István |
2010-06-10 10:30:16 |
Kormos István: Az égig érő fa A világ végén túlnan valahol, volt egyszer egy királyi palota, hetvenhét tornya szikrázott a napban, sarkig tárva hetvenhét kapuja: ha termeivel az ember betelt, fő-fő látványnak ott volt még a kert. Mert a kertben - ha dér, ha fagy, ha tél, hó hullhatott - csak nőtt a liliom, nem pergette le levelét a rózsa, nem hervadozott egy... |
Előző
Következő
|
|