| Lépések az éjszakában . . . Londonba jártam téli, zord vasárnap . . . Meghalt a temzeparti város. Kapualjából sok vén kripta-háznak Csönd terjengett ki, hűvös és halálos. . . . Árnyékom, mint viaskodó fegyenc Elszántan tépte el magát kezemből . . . De mint gyermek, kit temetőbe lelsz, Simult hozzám, ha ránk meredt a sarkon Két mozdulatlan, óriási rendőr. És ekkor . . .... |
Következő