| Schifter Attila Az én Anyám Október végén, hűs hajnalban távozott, most apró csendeket mardos belém a kín. Jól tudom, hogy hiába is rimánkodok, pedig csüngenék még eldobott szavain. Azóta értéktelenné vált sok minden, mit biztosan tudtam, vagy amiben hittem, de látom, hogy nem létezik a "szép magány". Vajon hol, kinél lehet most az én Anyám? Másképpen látnám való... |
Következő