| SZARKA ISTVÁN Sohatöbbé Meg-megfájdulok. A kezdetek üde káoszai, a gyanútlan halmazok visszafelé jőnek e ráadás-kor vonulataiban, tartva az árulástól. Többek és kevesebbek. Egyik utolsó. Most itt e Sohatöbbé, itt jön, amennyi ebbe kell a jóból, a sugallatos nekemvalóból: minő mibenlét! Voltaképp végnélküli, semmi a semmit körbekerüli, s fo... |
Következő