| Leopold Staff (1878-1957): Gyerekkori emlék Szomorúan mosolyogsz rám, drága, gyerekkori emlék, mikor e szürke falak közt gyönyörű üvegeket vágsz városi ablakaimba, hogy újra ragyogjon a zöld rét, s régi, szamócaszagú boglyák vegyenek körül ismét... Kisgyerekek voltunk, játék, öröm, isteni jókedv, és ahogy a tenyerünk, úgy tapsolt ifju szivünk is, sárgarigó-fészke... |
Következő