| Shelley: A felhő Tengert, vad esőt hozok aszu mezők virágaira: s ha alél a levél, hős fátylat a dél tüzes álmaira. Szárnyam szór harmatot a pici bimbóra, ha álmatag pihen anyja szivén, akit a fény táncában ringat a nap. Korbácsom a jég: a zöld vidék nyög alattam messzi fehérben, s mint permeteg, tovább megyek s mennydörgés a nevetésem. Szörnyű hegyeket hó... |
Következő