| Ahogy hull ránk a hó Mezei István A lelkemre hull, behavazok lassan, e lágy selyem csak susog szakadatlan, a szélben szikkad, szárad az ajkam, odafenn tízezrek tejben és vajban, idelenn nyomor, és nagyon nagy baj van. Mert érzi az ember és tudja az ész, hogy közeleg, jő már a végzet, a vész, nem segít rajta a vatta, tiszta géz, véres szennyé válik majdan egés... |
Következő
...