| György Viktória Klára: Csóktalan csend... A hajnal ködén át hallom távolodó lépteid, illatod keresve bújok vágyaink paplanába, átélni újra az együttlét édes perceit. Tekinteted átölel, szemed tükrében a szerelem balzsamos cseppjeit látom, a boldogság örömkönnyeit érzem még a számon... Érzés... elvesznék ha nem volnál... apró rebbenések si... |
Következő