. Millei Lajos Mindig te vagy Néha virágok közt képzellek el szelíden, ahol szirom-lelked békességben elpihen. Máskor felhők között te lehetsz a napsugár aki meleget szór mindarra, ki erre jár. Néha álmot látok, s felébredve bámulok, mert valóság lesz az álom, amit álmodo... |