Előző 
 Következő
|
| Szabó Lőrinc : Emlékszel? Mire? |
2021-02-01 11:43:06 |
| Szabó Lőrinc : Emlékszel? Mire? A perc után, a lobbanás után, a fényszárnyak, a robbanás után, melyben agyamtól a láb-ujjadig a mindenség végső határait bejárta bennünk isten gyönyöre, a csúcs után, s zuhanva már: ugye, te is érezted, mint én, azt a jó lankadást, a v... |
| Intím |
2021-01-20 06:59:26 |
| Szabó Lőrinc : Emlékszel? Mire? A perc után, a lobbanás után, a fényszárnyak, a robbanás után, melyben agyamtól a láb-ujjadig a mindenség végső határait bejárta bennünk isten gyönyöre, a csúcs után, s zuhanva már: ugye, te is érezted, mint én, azt a jó lankadást, a visszazsugorodó életet, az emberit, amit én? Még ájult voltam, s bőröm felszínén valami nyugodt, isme... |
| szeretettel |
2012-04-25 12:34:07 |
| V. BUDAPEST EMBER ÉS VILÁG 1918-1947 226 Budapest November-éj, 18 ősze. A mundér még rajtam. No de most hova? Eddig a vonat tudta célomat: "Pest, Pest!", s hozott. De most?! A kapukat zárták mögöttem, s rossz volt a magány, ahogy ott, legfelső lépcsőfokán a Keletinek, álltam s né... |
| Nincs Cím |
2009-09-26 10:49:28 |
| SZABÓ LŐRINC: EMLÉKSZEL? MIRE? A perc után, a lobbanás után, a fényszárnyak, a robbanás után, melyben agyamtól a láb-ujjadig a mindenség végső határait bejárta bennünk isten gyönyöre, a csúcs után, s zuhanva már: ugye, te is érezted, mint én, azt a jó lankadást, a visszazsugorodó életet, az emberit, amit én? Még ájult voltam, s bőröm felszinén valami nyugodt, ismer... |
| Demjén Ferenc slágerek |
2009-01-14 08:25:42 |
| Nyomjad a pedált Menyhárt-Demjén Itt vagy megint, látom a szemed, néhány perc sok millióból veled azt jelenti: még értelek. Tíz tonna el nem küldött levél, tíz könnyű dal, ha téged elér: könnyebb lesz velem megfejtened. Mert én is így gördülök feléd, mint lejtős úton fut a kerék. Nincs fék ma még (Nincs még ma fék), nem is lehet, szállj fel közénk, és nyújtsd a keze... |
| ,A perc után, a lobbanás után, |
2008-12-13 00:42:52 |
| Szabó Lőrinc Emlékszel? Mire? A perc után, a lobbanás után, a fényszárnyak, a robbanás után, melyben agyamtól a láb-ujjadig a mindenség végső határait bejárta bennünk isten gyönyöre, a csúcs után, s zuhanva már: ugye, te is érezted, mint én, azt a jó lankadást, a visszazsugorodó életet, az emberit, amit én? Még ájult voltam, s bőröm felszínén valami nyugodt, ismerős... | |
Előző
Következő
|
|
