| József Attila - A Dunánál |
2020-01-20 13:07:36 |
| A rakodópart alsó kövén ültem , néztem , hogy úszik el a dinnyehéj . Alig hallottam , sorsomba merülten , hogy fecseg a felszin , hallgat a mély . Mintha szivemből folyt volna tova , zavaros , bölcs és nagy volt a Duna . Mint az izmok , ha dolgozik az ember , reszel, kalapál , vályogot vet , ás , úgy pattant , úgy feszült , úgy ernyedett el minden hullám és minden... |
| Nincs Cím |
2015-01-01 22:40:54 |
| Itt állunk az újesztendő piros hajnalánál, Vajon együtt leszünk még az alkonyatnál? Ebben az újévben merre vezet életünknek útja, Tövisek közt, vagy virágok közt, csak az Isten tudja. Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet, Őrizze meg bútól, bajtól ezt a kicsiny fészket... |
|
Következő